Visszapillantás a múltba: képkockák a Magyar Vitorlázórepülő Kupa (MVK) történetéből

Régi hagyományokkal rendelkezik a vitorlázórepülő sport egyik legrangosabb versenye, a Magyar Vitorlázórepülő Kupa. De vajon hogyan indult az MVK? Milyen főbb változások történtek a szabályzatban? Milyen irányt vesz majd a verseny a jövőben? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseknek jártunk utána, interjú formájában. Az pedig nem volt kétséges, kit kell kérdeznünk: Daróczy János, a magyar vitorlázórepülés egyik kiemelkedő alakja mesélt a múltról.

Mikor és kiknek az ötlete alapján indult az MVK?

1959-ben kezdtem repülni és a 60-as évek közepétől lett belőlem aktív távrepülő. 1966-ban, kezdő távrepülőként, több értékelhetetlen távrepülésem után az oktatóm beküldött az akkori Magyar Honvédelmi Sportszövetség sportbíróihoz, hogy ők magyarázzák el, hogyan kellene eredményesebben repülni, kevesebbet hibázni. Ők nem csak elmagyarázták, de egyúttal - társadalmi munkásként - bevontak a munkájukba, a teljesítményrepülések értékelésébe, a sportszabályzatok alkotásába. Csak néhány névre emlékszem közülük: Tardos Béla, Szalma János, Csécsei Imre. Ebben az időben már működött valami központilag értékelt éves verseny, az MVK elődje. A célja az volt, hogy a pilóták törekedjenek a teljesítményük javítására, tudásuk növelésére, ne csak lötyögjenek a levegőben. Akkoriban a versenyeken látcsővel (TZK) olvasták le a fordulópontokat elért versenyzők lajstromjelét, a klubrepüléseket pedig a fordulópontok fotózásával igazoltuk. Ezek értékelése nem volt egyszerű és ebbe a munkába kapcsolódtam be 1966 körül.

Milyen főbb szabályváltozások történtek a verseny története során?

Az első időkben 4 előre meghatározott feladatot kellett megrepülni az év során a versenyzőknek: egy 100 km-es hurkot, egy 100 km-es háromszöget, illetve egy 200 és egy 300 km-es távot, ezeket külön-külön sorba raktuk átlagsebesség szerint és az egyes feladatok helyezési számainak összege adta a végső sorrendet. A fotózás miatt szabad táv szóba sem jöhetett és arra nem emlékszem, hogy használtunk e bármiféle indexlistát a gépek teljesítmény különbségeinek kiegyenlítésére, de valószínűleg igen. Később láttuk, hogy a két 100 km-es feladat a kezdő pilótáknak megfelelt, de visszafogja a gyakorlottabb pilóták fejlődését. Az átdolgozott értékelési rendszerben nem kötöttük meg a feladatok nagyságát és a versenyeken használt képlethez hasonlót szerkesztve kezdtük pontozni a pilóták teljesítményét. 1984-ben Dr. Hegedűs Dezső bábáskodása mellett megalakítottuk a Vitorlázórepülő Társadalmi Sportbizottságot azok részvételével, akik a sportmunkában szívesen vettek részt és kellő gyakorlattal rendelkeztek. Csak néhányan az alapítók közül rajtunk kívül: Gallé Miki, Szentgyörgyi Gyuri, Gulyás Gyuri, Lendváry Csaba. Ebben az időben kezdtek elterjedni a GPS berendezések is, először autós, majd repülő változatban. A loggerek már a repülés minden adatát rögzítették, ez lehetővé tette a szabad táv feladatok értékelését is. A szabályok időközben nem túl sokat változtak, finomítottunk az indexszámokon és a képleten, alkalmazkodtunk a változó géppark igényeihez és igyekeztünk olyan díjazási kategóriákat kitalálni, amelyekben az ifjú, illetve a friss távrepülők is esélyesek. 2021-re az értékelő program Paszternák Laci és Pércsi Máté munkájának köszönhetően nagymértékben megújult, korszerűsödött, továbbá több ponton változtak a szabályok, de azt az idei év fogja eldönteni, hogy megfelelőek -e!

Hogyan változott a helyezettek díjazása? Kik kerültek fel legtöbbször a dobogóra?

Ez évig díjaztuk az abszolút győzteseket, a kisebb teljesítményű gépekkel versenyzőket, az 5 éven belül Ezüstkoszorút szerzett pilótákat, a 25 év alatti és a hölgypilótákat, a legtöbb pontot elért klubokat és a klubok 3 fős csapatait. Idei évtől - kísérleti jelleggel - a szezont 4 felé osztjuk és az egyes részek legjobb pilótáit is díjazzuk. Nem szívesen sorolom fel a legtöbbször díjazottak neveit, erre nincs kész kimutatás. Meg kell említeni az Alföldi repülőklub versenyzőit, akik rendszeresen elviszik a kupák nagy részét. Személy szerint talán csak néhány név, akik az utóbbi 10 évben szinte mindig dobogósak voltak: Hegedűs Laci, Verebélyi Zoli, Szabó József, Aczél Ferenc, újabban pedig Wéber Zsombor.

Néhány kiemelkedő, valamilyen okból emlékezetes MVK-ra feltöltött távrepülést esetleg ki tudnál emelni?

Természetesen, elég csak ránézni a Rekordtáblázatunkra, az Országos rekordok azok, amelyeket hazai indulással teljesítettek a pilótáink. Ezek szinte kivétel nélkül szerepeltek az MVK feladatok között. Megemlíteném Hegedűs Laci (Bagoly) első hazai (egyetlen!) 1000 km feletti repülését, vagy egy sor sebességi Európa rekordját, melyeket Szatymazról repült. De felsorolhatnám az összes Országos távolsági és sebességi rekordot, a versenyen repültek kivételével valamennyi MVK feladatként is értékelve lett. Nagyon sok pilótánk iratkozott fel rekordrepülőként is és ezek a repülések mind kiemelkedőek, hiszen az addigi legnagyobb teljesítményt jelzik az adott feladaton.

Az évek során hogyan változott a versenyen történő részvétel (pilóták száma, leadott távok száma, versenyzők életkora, nemek megoszlása stb.)?

Nehéz benne tendenciákat keresni, mert nagy mértékben függ az időjárástól, a légtérkorlátozásoktól és hogy az ifjú pilóták kiöregednek!
Néhány példa:

  • 2011: 125 fő, 16 ifi, 6 nő, 18 klub
  • 2014: 135 fő, 16 ifi, 9 nő, 21 klub, 29 ifjú D (újdonság!)
  • 2018: 134 fő, 13 ifi, 5 nő, 22 klub, 19 ifjú D
  • 2020: 116 fő, 6 ifi, 5 nő, 20 klub, 16 ifjú D
Sajnos az idei, 2021-es év nem jól indul, tombol a járvány, bizonytalanok a pilóták, sok a változás az MVK értékelésében. Ami biztos, hogy az eredmények nem múlnak az értékelő programon, és mi minden akadály ellenére megpróbáljuk segíteni az eredményességet!

Az interjút készítette: Kiss Adrienn

v2.2024.1 Created by László Paszternák © 2017-2024